Agrofil-SZMI Kft.

Hírek, szakcikkek A repce egy ritka kártevője, a gubacsormányos

Az őszi káposztarepce agrozoológiai szempontból egyfajta „állatorvosi lónak” is tekinthető. Állati kártevők hosszú sora él meg rajta, ráadásul közülük sok olyan található, amelyek súlyos, a termést döntően veszélyeztető kártételt képesek okozni.

Nem véletlen, hogy a repce esetében az állati károsítók elleni védekezés sokkal nagyobb hányadát adja a növényvédelmi költségeknek, mint más, fontos szántóföldi kultúrák termesztése során. 

Ha csak az ormányos bogarak családjából (Curculionidae) a ceutorhynchus nemzetséget vesszük alaposabban szemügyre, akkor kiderül, hogy e nemzetségből négy faj is károsítja a repcét. E négy faj közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), a repce szárormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a repce becőormányos (Ceutorhynchus assimilis) szinte minden repcetermesztő által – sajnos – jól ismert károsító. E három faj ellen gyakorlatilag szinte minden évben külön-külön is védekezni kell. A negyedik faj, a repce gyökérormányos, vagy ahogy többen is ismerik: a gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) sokkalta ritkább, jelenléte viszonylag ritkán okoz olyan súlyos növényvédelmi problémát, amely már védekezést igényel. Sok termesztő nem is ismeri ezt a kártevőt.

A károsító felbukkanása

Gubacsormányos károsításának tünete repcében

A gubacsormányos megjelenésével és kártételével először 2015 márciusában találkoztunk a gazdaságunk Püski mellett, a „lucska” földterületen elterülő, 30 hektáros, Labrador fajtájú repcéjében. Az állományban már márciusban foltokban satnyábban fejlődtek a növények. Április közepére viszont már nagyon szembetűnő volt a károsodás. A visszamaradt növények gyökérnyaki részén, közvetlenül a talajszintnél a növény gyökérnyaka megduzzadt, több hajtás indult meglehetősen gyatra fejlődésnek. A duzzadt rész felvágása után barnás rágcsálékkal teli üreg nyílt meg, benne néhány 2-3 mm nagyságú kicsiny fejtokkal rendelkező kukaccal egyetemben. Később, május folyamán, a repce virágzása idején a növényállomány látszólag kompenzálta a csökött egyedek okozta kiesést, de a növényzetbe behatolva nagyon hamar feltűnt a károsodott növények fejlődésbeli és méretbeli elmaradása. A gubacsormányossal fertőzött tövek a gubacsok felett már tőből elágaztak, több, de sokkal satnyább, fejletlenebb hajtást hoztak. Ezek mérete messze elmaradt az egészséges hajtásokétól és jóval később is virágoztak.

Gubacsormányos kártétel miatt tőből elágazó, kényszerérett növény

A repce további fejlődése során ezek a növények kötöttek ugyan becőket, de termésük töredéke volt az egészséges tövek termésének és meglehetősen gyorsan kényszerérésen estek át.

A gubacsormányos megjelenése a repcében meglehetősen váratlan esemény volt. Korábban még nem találkoztunk a Püski környéki repcékben ezzel a károsítóval. Ráadásul a károsítás nem pontosan az irodalomban leírtak szerint következett be. A lárvák tevékenysége által kialakult duzzanatok, gubacsok ugyanis szinte minden esetben fent, a talaj szintjén alakultak ki. Ennek lehetséges magyarázata lehet az a tény, hogy a kártevő rajzása, peterakása idején, 2014 őszén az időjárás szélsőségesen csapadékos volt. Gyakorlatilag a repce a vetés után egészen november végéig – december elejéig vagy vízben állt, vagy vízzel teljesen telített talajban élt. A kártevő – hacsak nem akarta petéit a víz szintje alá helyezni – kénytelen lehetett a szokásosnál magasabb növényi részeken petéket rakni.

A gubacsormányos életmódja

Ennek a ritka károsítónak meglehetősen nyakatekert életmódja van. Eleve két rassza van: egy, amely ősszel rajzik és egy, amelyik tavasszal. Korábban ezt a két rasszt két különálló fajként is írták le és csak több éves kutatómunka tudta egyértelműen tisztázni, hogy az ősszel és tavasszal rajzó imágók ugyanazon faj egyedei. A tavaszi rassz nem veszélyezteti a repcét, vad keresztesvirágú növényeken fejlődik. Az ősszel rajzó rassz viszont az ősz során, szeptember – november folyamán rajzik és rakja petéit a fiatal repceállományra. A rajzás és peterakás meglehetősen elhúzódó folyamat, szeptembertől egészen a fagyokig tarthat, a peterakás kivételesen még kora tavaszra is áthúzódhat. Döntően pete alakban telel át ez a károsító, bár imágóként és szélsőségesen ritka esetekben fiatal lárvaként is képes áttelelni. A lárvák fejlődésüket ennek köszönhetően tavasszal ez az ormányos bogár kezdi meg a károsítást a repcében.

Felmerül ilyenkor a jogos kérdés, hogy miért nem lehetett ezt a kártevőt még rajzás idején észrevenni. Az őszi károsítók, főképp a repce bolha (Psylliodes chrysocephala) rajzásának nyomon követésére alkalmas sárga tálak és/vagy ragasztós lapok fogják ezt a károsítót is. Ez igaz is, csak a 2014. év őszén az időjárás nem igazán volt kedves sem a repcéhez, sem pedig a gubacsormányoshoz. Valószínűsíthetően a gubacsormányos már olyan későn rajzott, amikor már csak az hagy kint sárga tálat, aki eleve számít erre a károsítóra.


Hertelendy Péter

Agrofil-SzMI Kft. (2015)


Hírlevél Iratkozzon fel hírlevelünkre!

9235 Püski, Petőfi Sándor utca 7.
Agrofil-SZMI Kft.