Agrofil-SZMI Kft.

Hírek, szakcikkek Rágcsálók elleni védekezés

A 2018. év nem csak egyes fertőző eredetű növénybetegségek tekintetében hozott a gazdálkodók számára kellemetlen meglepetéseket, hanem egyes állati károsítók átlagosnál nagyobb mértékű felszaporodásával is járt.

Ezek közül leginkább az őszi hónapokban kicsúcsosodó mezei pocok és más, rokon mezei rágcsálók tömegszaporodása érdemel említést.



T fának kinevezett parcellajelző táblák (fotó: Hertelendy Péter)

Az már szinte évről évre megszokott dolog, hogy ősszel tetőzik az egyes mezei rágcsáló fajok populációja. Egy részük érezvén a tél közeledését és a szántóföldeken a betakarítás és a talajmunkák miatt megcsappanó táplálék mennyiséget aktívan vándorol az emberek lakta helyek, így a házak, állattartó telepek, raktárak közelébe. A populáció döntő hányada ugyanakkor kint marad a termőföldeken és egész tél folyamán folytatja áldásosnak nem éppen nevezhető tevékenységét.

A mezei rágcsálók népességének döntő hányadát az igencsak szapora, szinte mindenütt előforduló mezei pocok (Microtus arvalis) teszi ki. Az Alföldön ugyanakkor sok helyütt gyakori a házi egér rokona, a csinos kis váracskát (raktárat) építő güzüegér (Mus musculus ssp. spicilegus) is.  Erdősültebb területeken e két gyakori faj mellett a jóval nagyobb biodiverzitás miatt más fajok is magas számban társulhatnak e két faj mellé. Ilyen területeken gyakori lehet a meglehetősen nagy testű sárganyakú egér (Apodemus sylvaticus), vagy a pici, háta közepén hosszanti fekete csíkkal díszített pirók egér (Apodemus agraricus).

Bármely fajokból is álljon össze egy adott területen a mezei rágcsálók serege, jelenlétük egyetlen kultúrában sem kívánatos. A populáció mérete ugyanakkor döntő tényező a kártétel mértékét illetően. Idén meglehetősen jó évet zártak a rágcsálók, így szinte mindegyik faj létszáma meglehetősen magas. Köszönhető ez leginkább a száraz, de az őszi hónapok kivételével azért eléggé kiegyensúlyozott vízellátású vegetációs időszaknak, amely meglehetősen nagy szerves anyag produkciót tett lehetővé a szántóföldeken. A jó termésre nemcsak a gazdáknak, hanem a rágcsáló népességnek is fáj a foga.

Ráadásul az év során eddig nem volt olyan huzamosabb ideig nedves, párás időszak, amely segíthetné a rágcsáló populációt visszaszorító természetes járványok kialakulását. Ha a természet nem, vagy önmagában nem kellő hatékonysággal korlátozza az egér és pocok népesség létszámát, akkor a gazdálkodóknak jól felfogott érdeke, hogy besegítsen ebbe a gyérítési folyamatba.

Sok esetben elég lehet az is, ha kicsit segítünk a természetben amúgy is jelen lévő ragadozóknak, hogy a fertőzött táblákon összegyűlve elpusztítsák a rágcsálók jelentős hányadát.



Vöröshere táblán pocokra vadászó nagykócsag (fotó: Hertelendy Péter)

A különböző szárnyas ragadozók (ölyvek, vércsék, baglyok) tevékenysége bármilyen kezdetleges, a táblán a talajszintnél magasabban való lesben ülésüket biztosító tárggyal segíthető. A klasszikus  „T fák” helyett akár egy rossz karó is megteszi. Ezek a madarak kiváló repülők ugyan, de nem szívesen tapossák naphosszat a levegőt. A különböző vízhez kötődő gázlómadarak (gémek, kócsagok) szintén hasznos segítőtársak. Nem mindenhol jelennek meg a pocokjárta földeken, de cserébe még T-fát sem kérnek. Elég, ha csak nem háborgatjuk őket vadászat közben.


Ha a természetes korlátozó tényezők hatása kevés, akkor növényvédő szerekkel kell beavatkoznunk. A rágcsálók elleni védekezés kémiai oldalán döntően kétféle hatóanyag típus található meg. A fémfoszfidos csalétkek, mint pl. az arvalin a belőle felszabaduló foszforhidrogén gáz toxikus hatásán alapulnak. Nagyon hatékonyak, de vizes, nedves közegben idő előtt felszabadul belőlük a gáz, így a használatuk csak száraz időjárás esetén hozza az a hatékonyságot, amelyre képesek.

A véralvadásgátló készítmények közül egyedül a Redentin 75 használható, az is csak a területileg illetékes Kormányhivatal eseti engedélye alapján. Hatékony, de repce és lucerna kultúrákban sokszor gyenge hatékonyságú. Ennek oka az, hogy ezekben a friss „zöldségekben” megtalálható a készítmény hatóanyagának, a klórfacinonnak az ellenszere, a K vitamin.

Minden egyéb vegyszeres megoldás illegális, súlyos mérgezéseket, akár halált, valamint durva környezeti károkat okozhat. Az ilyesmit szerencsére az illetékes hatóságok kőkeményen büntetik.  A különböző, rágcsálók ellen bevethető közegészségügyi irtószerek használata csak raktárakban, emberi tartózkodásra alkalmas épületekben lehetséges, de ott is csak rögzített, számozott, nyilvántartott rágcsálóirtó szerelvényekben. Raktározott termények védelmét célszerűbb az ilyesfajta tevékenységben jártas szakemberekre bízni. Olyan, a tényleg jó hatóanyagot a szabadforgalmú készítményeknél nagyobb koncentrációban tartalmazó készítményeket is használhatnak, amelyekhez más, egyszerű földi halandó a jelenleg hatályos és egyre szigorodó szabályozás miatt már nem juthat hozzá.

Hertelendy Péter

Agrofil-SZMI Kft.

Hírlevél Iratkozzon fel hírlevelünkre!

9235 Püski, Petőfi Sándor utca 7.
Agrofil-SZMI Kft.