Hírek, szakcikkek A kis káposztalégy (Delia radicum) előfordulása és kártétele őszi káposztarepce állományokban

A keresztesvirágú kultúrák közül hazánkban a káposztafélék, retek, olajretek, torma, mustár mellett domináns az őszi káposztarepce termesztése, mely már hosszú évek óta 300 ezer hektár feletti területet érint. Vetésterületét tekintve tehát az őszi káposztarepce potenciálisan e kártevő legfontosabb gazdanövénye. Számottevő kártételéről ugyanakkor 2010-ig, illetve ezen időszak környékén nem nagyon történt említés. A hazai, egyre szélsőségesebbé váló időjárás következtében ugyanakkor a 2010., szélsőségesen csapadékos év őszétől kezdődően már szórványosan, de egyre gyakrabban történtek észlelések a kis káposztalégy kártételéről. A magyarországi repcetermesztés jelentősége miatt, valamint a kártevő elterjedésének, fontosságának, a kártétel tisztázásának céljából 2012 október-novemberében egy széleskörű, országos felmérés keretében igyekeztünk tisztázni a kis káposztalégynek a hazai repce termesztésre gyakorolt szerepét. Jelen cikkünkben e felmérés eredményeit és tanulságait szeretném megosztani az érdeklődőkkel. 

A vizsgálat menete

A kis káposztalégy kártételének felmérését az őszi káposztarepce vetésekben az ország teljes területén, összesen 72 község térségében, 79 tábla repceállományának vizsgálatával hajtottuk végre. A két adat közötti különbség oka az, hogy 7 helyszínen két tábla felmérését hajtottuk végre. A felvételezéseket 2012. október 8. és november 16. között végeztük. A felmérés során rögzítettük a vetés időpontját, az állomány fejlettségét (BBCH skálán a minimális és maximális értékek megadásával), a felhasznált inszekticid hatóanyagú csávázószer nevét, az esetleges öntözés, valamint az inszekticides állománykezelés tényét, továbbá a termesztésbe vont fajtát, illetve hibridet. A felmérést a repce döntően 4-6 leveles stádiumában kezdtük és november folyamán a már nagyobb, esetenként elágazó, sőt túlfejlett állományok felvételezésével fejeztük be.

A felvételezések során táblánként szabálytalan vonalban 10×20 növény késsel történő kiemelését végeztük el, majd a növényeket az alábbi kártételi kategóriákra osztottuk.

I. Kártételtől mentes

II. Kártevő jelen van, de kártétel egyáltalán nincs

III. Kártevő jelen van, gyökéren a kártétel észlelhető

IV. Kártevő jelen van, kártétel a teljes növényen észlelhető

Abban az esetben, ahol az I. kategórián kívül más kategóriába eső növény egyed előfordult, az I. felvételezés során kategóriánként 10–10 növény átlagában felmértük a lombozat, illetve a gyökér hosszát. Erre a célból volt szükség, hogy nyomon lehessen követni a kártételnek a növény növekedésére, fejlődésére gyakorolt hatását, illetve azt, hogy az általában heterogén állományból mely egyedek károsodtak, a fejlettebb, vagy kevésbé fejlett növényeknél jelentkezett-e a kártevő.

Zöldellő repce árvakelés augusztus végén

A fővetésű repcék mellett az ország összesen 20 pontján őszi káposztarepce árvakeléseket is felvételeztünk, mely során a növényegyedek fejlettségét felvételeztük a BBCH skála szerint a legkisebb és legnagyobb fejlettségi érték megadásával, valamint 100 növényegyeden felmértük a kártétel, illetve a kártevő előfordulásának %-os értékét. Volt közöttük elsődleges, azaz idei aratású repce árvakelés is, illetve másodlagos, az idei tarlóhántás során a korábbi évek termésének a művelő eszköz általi felhozásából származó árvakelés is. Ilyen esetekben két alkalommal előfordult az is, hogy a fővetésű őszi káposztarepcében korábbi évek maradékaként repce árvakelés jelent meg.

A felmérés során feljegyeztük a kártevő jelenlétét, illetve a kártétel mértékét befolyásoló adatok közül a vetés időpontját, az alkalmazott csávázó szert, az esetleges öntözést, valamint az inszekticides állománykezelésre alkalmazott készítményt, és a kezelés gyakoriságát.

A felmérés eredményei

A 2012., alapvetően szélsőségesen száraz jellegű év őszén végrehajtott felvételezések során az I. felmérési körben (2012. október 8.-26.) összesen 21 község területén (29%) és 24 táblán (30 %) találkoztunk a kártevő előfordulásával az őszi káposztarepce vetésekben. A II. felmérési körben (2012. október 31. – november 16.) a kártevő előfordulása számottevő mértékben nem változott. A felmérések során 23 község területén (32 %), összesen 26 táblán (33%) találkoztunk a kis káposztalégy lárváinak károsításával. Két helyszínen (Bogyoszló II., illetve Magyaratád) az első felvételezés során nem találkoztunk a kártevő jelenlétével, míg a második felmérés alkalmával – igaz, minimális mennyiségben – de előkerült a károsító a repceállományból. A felvételezések során 18 megye területén vizsgáltuk az őszi káposztarepce vetéseket. A 24, illetve második alkalommal a 26 fertőzött táblát 8 megye területén észleltük. A kártevő a repce fővetésekben Győr-Moson-Sopron, Vas, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád megyékben fordult elő a vizsgálatba vont táblákon.

A károsított táblákon a kártétel felmérése során az I. kategóriába sorolható esettel egyetlen egy alkalommal sem találkoztunk. Ahol csak 1 kis nyű is jelen volt a repce gyökérzetén, ott legalább a gyökéren a kártétel rögtön jelentkezett. Ugyanakkor a IV. kategóriába sorolható, súlyos kártétellel csak egy helyszínen, a Vas megyei Kemenesmagasi II. sz. táblán találkoztunk. Itt mindkét felvételezés alkalmával észlelhető volt kis mennyiségben a növények erős hervadása, visszamaradt fejlődése és esetenként lilás elszíneződése. A kis káposztalégy lárváinak kártétele túlnyomó többségben a III. kategóriába volt sorolható; a lárva vagy lárvák kártétele nyomán a gyökérzet barnult, deformálódott, a nyüvek vájatokat martak a gyökér felszínébe, de ez a lombozaton a némi roppant nehezen észlelhető hervadást kivéve nem mutatkozott.

A kártétellel sújtott helyeken a növényzet méretei némiképp meglepetéssel szolgáltak. Az öntözött, és a szinte mindig nedves talajú Szentgotthárd melletti tábla állományának kivételével a III. kategóriába tartozó, károsodott növények mind növénymagasság, mind gyökérhossz tekintetében jócskán felülmúlták az I. kategóriába sorolt, egészséges egyedeket. Az egyetlen IV. kategóriájú kártétel helyszínén, Kemenesmagasiban a III. kategória egyedeire ez szintén igaznak bizonyult, de a IV. kategóriás, súlyosan károsodott növények mind növénymagasság, de különösen a gyökérhossz tekintetében jelentősen elmaradtak egészséges, vagy enyhébben károsított társaiktól. Az adatok ilyen alakulásából ugyanakkor téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a kis káposztalégy lárváinak jelenléte és kisebb mértékű károsítása előnyös lenne a repce számára.

Viszont a felmérések során feltűnt, hogy a lárvák csak a korai, augusztusi vetésű állományokban, illetve az öntözött repcevetésekben jelentkeztek, ahol az állomány gyorsan kikelt és az első felvételezés idejére már a nagyobb egyedek messze meghaladták a 4-6 leveles állapotot. A kis káposztalégy nem segíti a repce fejlődését, növekedését, viszont kedveli a nagyobb, fejlettebb növényeket.

A kártevő első nemzedéke vagy a növény közelébe a nedves talajra, vagy a növényre, míg 2. és 3. nemzedéke döntően a növény leveleire rakja petéit. A felmérés eredményei alapján úgy tűnik: egyáltalán nem mindegy, mekkora növényzet van a peterakás idején a táblán.

A megvizsgált repce árvakelések mindegyikében találtunk a kis káposztalégy jelenlétére és károsítására utaló nyomokat, de ezek a növények sokkalta fejlettebbek voltak, mint a fővetések. A gyökérzet károsodása sokkalta nagyobb mértékben fordult itt elő, mint a fővetésű repcékben. A növényzeten ugyanakkor a kártétel nyomai egyáltalán nem látszottak. A kártevő csak 19 árvakelésben fordult elő és a nyüvek jelenléte sokkalta kisebb mértékű volt, mint a károsodott gyökérzet aránya. A régebbi, már benőtt, elparásodott sebzések egyértelműen mutatták, hogy ott a kis káposztalégy 2. nemzedéke is károsított.

A vetésidő hatását tekintve elmondható, hogy a 24, az első felvételezési körben pozitívnak talált őszi káposztarepce táblából augusztus 31. előtt vetett 14 db (59%), míg szeptember 5. előtt vetett 22 db (92 %). A korábban vetett, fejlettebb repcék fertőződtek túlnyomó többségben a kis káposztalégytől.

A felhasznált inszekticides csávázószerek megoszlása a következő:

Ellado ( Bayer ): 38 tábla 48 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 12 tábla 50 %

Chinook ( Bayer ): 3 tábla 4 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 0 tábla 0 %

Cruiser OSR ( Syngenta ): 38 tábla 48 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 12 tábla 50 %

Az alkalmazott inszekticides állománykezelések megoszlása a következő:

Decis Mega ( Bayer ): 3 tábla 4 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 2 tábla 67 %

Rapid CS ( Cheminova ): 3 tábla 4 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 1 tábla 33 %

Fendona 10 EC ( BASF ): 3 tábla 4 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 1 tábla 33 %

Eforia 065 ZC ( Syngenta ): 1 tábla 1 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 1 tábla 100 %

Karate Zeon 5 CS ( Syngenta ): 4 tábla 5 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 1 tábla 25 %

Nem kapott kezelést: 65 tábla 82 % Ebből fertőzött ( 1. felmérés ): 18 tábla 27 %

Az inszekticides állománykezelést egy kivétellel csak egyszer alkalmazták a termelők, a 79 felmért táblából csak egy esetben volt kétszeri kezelés. Igaz, hogy az a tábla fertőzött volt.

Az öntözés szerepe szinte elhanyagolható volt a repce termesztésében, a 79 megvizsgált repce táblából csak 4 (5 %) kapott öntözést, de az öntözött táblák mindegyike fertőzöttnek bizonyult.

A fajtahasználat tekintetében meglehetősen vegyes kép alakult ki. Abszolút dominánsnak tekinthető fajta, vagy hibrid nem akadt. Sok esetben a termesztők egy kísérleti fajtasort jelöltek meg a felmérés céljára. A kártevő idei felmérése során a 79 megvizsgált táblán összesen 35 fajta, illetve hibrid osztozott. Ebből az első felvételezés idején a 24 fertőzött táblában 18 fajta volt elvetve, míg a 2. felvételezési körben fertőzöttnek talált 26 táblán 19 fajta osztozott.

A 2012. évi felmérés tanulságai

Kis káposztalégy lárvájának erőteljes károsítása

A kártevő a 2012. év őszén számottevő mértékben nem károsította az őszi káposztarepce vetéseket. Nagy valószínűséggel az idei szélsőségesen meleg és száraz év kevésbé kedvezett a károsítónak, mint pl. a 2010. év. Két évvel korábban ugyanis több helyszínen (Drávatamási, Prügy, Vác, Dalmand) is sokkalta nagyobb kártétellel találkoztak és meg is lelték a károsítót a repcenövények gyökérzetén. Sok helyütt ugyanakkor csak arról tettek említést a termelők, hogy 2010 őszén meglehetősen gyatrák voltak a repcék, de mindezt a talaj előkészítés hiányosságainak tudták be. Mivel 2012 a kártevő számára több okból is kedvezőtlen évjáratnak tekinthető, a későbbiekben célszerű lenne a felmérést egy, az átlagosnál jóval nedvesebb, a kis káposztalégy számára sokkal kedvezőbb évjáratban megismételni. A kis káposztalégy (pontosabban a lerakott peték és a frissen kelt, a gyökérzet felé igyekvő fiatal nyüvek) számára az idei nyár rendkívül száraz és forró jellege egyértelműen közvetlen károsodással, pusztulással járt. Mind amellett a 2. nemzedék bölcsőjét, a repce árvakeléseket is hátrányosan érintette az idei nyár. Vagy ki sem keltek az árvakelések, vagy (a július 24.-25.-i csapadék után) ha mégis kikeltek, a fiatal növényeket tömegesen pusztította el az augusztusi forróság. Ez a közvetett kár is eléggé súlyosan érinthette a kártevőt. A populáció nagy valószínűséggel a 2010. évi töredékére eshetett vissza.

Ugyanakkor nem kell ezt a meglehetősen alattomos kártevőt félteni. A repce fővetések és árvakelések 2012. évi felmérésének eredményeiből egyértelműen megállapítható, hogy a kis káposztalégy az országban általánosan elterjedt károsító. A kártevő %-os jelenléte az egyes táblákon önmagában nem magas és 2012-ben gyakorlatilag sehol sem okozott védekezési kényszerhelyzetet, de mindenütt jelen van, ahol megfelelő repcét talál magának.

Ez a megfelelő méret sok mindennek a kulcsa. 2012-ben a felmérések adatai szerint gyakorlatilag azok a területek fertőződtek nagy valószínűséggel, ahol a repcét már augusztusban elvetették, az ki is kelt és szeptember első felében már petézésre alkalmas lomblevelekkel rendelkezett. A 2012. év őszére elmondható, hogy alapvetően a korán vetett, a szeptember első felében jó lombozattal rendelkező repcék fertőződtek kis káposztaléggyel.

A kártevő jelenléte szinte teljesen független volt a termesztett fajtától, vagy hibridtől. Ilyen szempontból a kis káposztalégy egyáltalán nem válogatós.

Az alkalmazott csávázószerek szintén nem igazán tudták befolyásolni a kis káposztalégy fellépését. A kártevő a repce 4-6 leveles stádiumától szokott fellépni, addigra a készítmények hatása már kezd kimerülni. Az idei év őszén javarészt akkor támadhatott a kártevő, amikorra a fejlettebb, augusztusban vetett repcék pont elérték ezt a kritikus fejlettséget. A három készítmény közül, amellyel az őszi felmérés során az elvetett magokon találkoztunk a Chinook eredménye kissé csalóka. Igaz ugyan, hogy egyetlen, Chinnook csávázószerrel kezelt tábla sem fertőződött, de mindegyik tábla szeptemberi vetésű, ráadásul kettő szeptember utolsó hetében lett vetve. A 2012. évben az ilyen későn vetett repcék fertőződése vagy nem következett be, vagy minimális mértékű volt.

Az őszi káposztarepcében állománykezelésre használt inszekticidek szintén nem mutattak számottevő hatást a kis káposztalégy ellen. Az alkalmazott inszekticidek túlnyomó többsége egy komponensű, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény volt, egy esetben alkalmaztak piretroid–neonikotinoid kombinációt. A repce őszi állománykezelésénél a kis káposztalégy elleni hatást döntően befolyásolhatja a kezelés időzítése, amely alapvetően más kártevők (repcebolha, repcedarázs) megjelenéséhez igazodik. Az ilyen, nem túl hosszú hatástartamú készítmények csak akkor tudják kifejteni hatásukat a kis káposztalégy ellen, ha sikerül lepermetezni a légy, vagy a nyű testét. A nyű ugyanakkor csak pár centis utat tesz meg a föld felett, ott nem táplálkozik, így a frissen kikelt lárvák elpusztítása a talajszintig tartó néhány centiméteres úton meglehetősen kilátástalan.

Az öntözés hatása ugyanakkor jól látszik a felmérések eredményén: valamennyi öntözött tábla fertőzöttnek bizonyult. Az őszi káposztarepce öntözése a kelés egyenletesebbé tételével és előbbre hozásával egyértelműen segítette a kis káposztalégy fertőzésének kialakulását 2012-ben. A kártevő a fő rajzási időszakában könnyen találhatott megfelelően fejlett, peterakásra alkalmas növényeket ezeken a táblákon.

Fontos tényező a kis káposztalégy meglehetősen rejtett életmódja, amely miatt sokszor nem is veszik észre a termesztők a károsítót. Felderítése tényleg nem könnyű és sokszor fogják az általa okozott kártételt valami más okra a gazdák. A légy peterakásra mindenképpen nagy, fejlett, több lombleveles növényt választ, amely lehet fővetésű, vagy árvakelésű repce is. Utóbbiak ősszel már olyan nagy méretűek, hogy sok esetben a gyökerükön táplálkozó nagy egyedszámú kártevő jelenléte sem mutatkozik meg a lombozaton semmiféle formában. Ugyanez igaz a szélsőségesen korán vetett, ősszel már túlfejlett és csak több regulátor kezeléssel megmenthető repce állományokra is.

A fertőzött, károsodott növény sokszor csak nagyon nehezen ismerhető fel. A csökött növekedésű, liluló levelű növény gyakran más talajlakó kártevő jelenlétét mutatja, bár jelezheti a kis káposztalégy nagyon erős fertőzését is. A nyüvek 2012-ben döntően magányosan károsítottak, kártételük nyomán hosszúkás vályú keletkezik a gyökéren, melynek környezete barnul, parásodik, nedves körülmények között viszont rothad. A magányos nyű okozta kártétel később (főképp a 2. nemzedék károsítása után) begyógyulhat, de a hosszúkás sebcsatorna még sokáig felismerhető. Több nyű kártétele esetén a sebzések, sebcsatornák egymásba érnek, foltszerű kártétel alakul ki. Amennyiben a repce hirtelen növekedésnek indul, pl. egy eső, öntözés, fejtrágyázás miatt, képes a gyorsan növekvő kallusz által kivetni a sebcsatornából a kártevőt. A nyű ilyenkor tovább károsít, de az első kártétel helyét egy, a gyökérből kiemelkedő, gyakorta parásodott sebléc jól mutatja. Abban az esetben, ha a kártétel nem súlyos, a növény károsodása nem, vagy csak az igen enyhe hervadás nyomán észlelhető. Csapadékosabb időben ez a hervadás nem érzékelhető, csak meglehetősen száraz körülmények között.

Súlyosabb kártételnél a gyökér csavarodik, torzul, a növény lombozata esetleg elkékül-lilul.

Veszélyes helyzet következhet be akkor, ha a kisebb, 4-6 leveles korban nagyobb kártevő populáció által megfertőzött repce növekedése bármilyen stressz miatt lelassul, vagy megáll. Ilyenkor a növényenként több nyű képes teljesen tönkretenni, megsemmisíteni a növény gyökerét. Ilyenkor már a növények erőteljesebb hervadással is jelzik, hogy nagy a probléma. Ilyen, nagyobb populáció által a szárazság miatt kelepcébe került repcét érő károsítással 1 helyszínen találkoztunk 2012-ben, Kemenesmagasi mellett. A nagyobb populációt okozhatja a körzetben tradicionális, nagy felületű repcetermesztés, a sok és fejlett árvakelés, illetve még az is, hogy a kis káposztalégy 3. nemzedéke 2012-ben nagyon hosszan rajzott. A populáció töredéke még szeptember végén-október elején is képes volt peterakásra. Ezt mutatja a 2. felvételezés során talált 2 újabb, igaz elenyésző mértékben fertőzött tábla valamint az, hogy különböző korosztályú nyüvekkel is találkoztunk ekkor. Bár ez a károsító mennyiség elenyésző, de felhívja a figyelmet arra, hogy a kártevő képes hosszas rajzásra, amellyel az ideiglenesen számára kedvezőtlen körülményeket átvészelheti.

Jelenleg egy nagyon száraz és forró nyár után a repce vetésének időszakában vagyunk. Sajnálatos módon a forró nyár ellenére a periodikusan azért megérkező csapadékok hatására meglehetősen sok a zöld, vagyis élő repce növényekkel borított árvakelés. Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a 2017. év őszén ez a károsító meglehetősen nagy egyedszámú populációval fogja támadni az őszi káposztarepce vetéseket.

Hertelendy Péter

Agrofil-SzMI Kft.